OKTÓBER 23-AI MŰSOR

2013

1. NARRÁTOR:

Több mint 30 év telt el, amíg az új nemzedék jogokat kért, követelt magának. 1989. október 23-án –a forradalom 33. évfordulóján- az Országház előtt kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Ma már nincsenek megszálló csapatok az országban, hazánk szabad és független. Öltöztessétek ünneplőbe a szíveteket október 23-án, és gondoljatok tisztelettel azokra, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért!

2. ZENE ÉS TÁNC

Ákos: Gépszabadság

3.

A kezdetet nem tudja senki.
Mindig jöhet egy pillanat,
mikor a mélyből felszakad
egy hang és nincs út visszamenni.
Nincs út tagadni, nincsen várni.
A lehetetlent megpróbálni
lehet, mert nincsen lehetetlen.
S a végesre a végtelenben
kigyúl egy újabb felelet.
Mindig jöhet egy pillanat,
mikor a félés átszakad
és harangozni kezdenek,
kik minden imát elfeledtek
a hosszú éjszakák alatt.

(Kannás Alajos: Kormos kövek – részlet)

4. ZENE (fokozatosan halkulva – menetelés lyukas zászlókkal)

5. (végig zene)

Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
világba kiáltva, fénylő homlokok fölött,
sajgó hiányát a történelemnek.
Dacolva keleti széllel, úgy lobogtak,
ahogyan eretnek-máglyák föllobognak,
ahogyan villámos viharok elerednek.

6.                                                                 Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
alattuk egy nemzet vitte sorsát,
kitárva mellét a vad sortüzeknek;
akik álmodtak akkor, megálmodták,
mit lelkébe rejtett a csöppnyi ország:
helyét a megtiport, régi címereknek.

7.
Először csak a lyukas zászlók meneteltek,
s mi csak figyeltük, remélve-riadtan,
ahogy a szikra izzik, lángba pattan.
Akkor a mi szívünket is ott taposták,
ahol lánctalpak alatt Magyarország
mártírrá lett a viadalban.

REFRÉN (kórusban)

Tiszta voltál, büszke, vad.

Nem adtad egykönnyen magad,

rólad beszélni sem szabad

1956

8. ZENE

9. DÖRNER GYÖRGY SZÖVEGE (2.23-tól)

10. FEGYVERROPOGÁS (4.00-4.14)

11.

Egy bomba robbant a szívemben:
- Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
egy eszme indult el velünk.

12.
Az idő ősködéből pattant,
és telt vele a csillogó este.
Ezrek és ezrek az utcákon,
nem lehet ráismerni Pestre.

13.
Az égen száz csillag hunyorgott,
lenézett egy-két vörös fényre.
Csattant, kiáltott a jelszó:
- A rabságnak már legyen vége!

14.
Egy autó oldalán fityegtem,
és alig hittem a szememnek.
Rendőr sehol, s házak tövéből
asszonyok, lányok integetnek.

15.
„Ruszkik haza!” - dörren az orkán.
„Sztálint ledöntjük!” – dübörögtek.
Ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek.

16.
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
a provokátort meg kikacagták.
A szobor előtt a nagy téren
régi világuk megtagadták.

17.
Kemény csapás volt mindazokra,
akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
ezer és ezer, százezer sor.

18.
Diadal szállt végig a téren,
s mint tűzvész, orkán ült a tájra.
A magasságban zúgni kezdett
hegesztőpisztoly kékes lángja.

19.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
megingott végre a Gyalázat:
„Ledöntöttük a Sztálin szobrot!”
Verték, döngették a vázat.

20.
A Rádióhoz, stúdióba!”                                                „Vesszen Gerő, a gaz áruló!”
A forró éjszakában indult
véres útjára száz golyó.

21.

Én is rohantam, és jött Csepel,
katonák, lányok, asszonyok,
rendőrök, munkások, ezren, ezren,
igaz és bátor magyarok.

22.

És sztrájk is indult. Árva népünk
kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
de feltámadott Magyarország!
(Szabó László Dezső: Október 23.)

23. ZENE, TÁNC

Győztünk! (4.27-5.35)

24.                                                                  

Rian a föld, a falak dőlnek,                                          kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
sápadt arcunkra hull a nap,
s szédülten, szinte tántorogva,
szabadság, szívjuk sugarad.

(Tollas Tibor: Október 23. – részlet)

25.

Hitetlen korban Hit-varázsban élt                                    a Pesti Srác az égő pesti utcán.
Nem koszorúért osztotta a vért
a lánctalpasok szántásába bukván.
A vakmerőség hős varázsa vitte
a Corvin-közben harcolókat is,
s a Széna téren sziklaszilárd hitbe
kapaszkodtak, s a Szó nem volt hamis...

(Kannás Alajos: Pesti Srácok – részlet)

26. ZENE, TÁNC

Mennyből az angyal (szöveggel 1.38-ig)

27.

Véres a homlokod, fél karod felkötve,

tűzokádó tankok zúgnak dübörögve.

Zúgnak dübörögve – gázolunk a vérben.

Lyukas zászlónk lobog októberi szélben, –

gázolunk a vérben.

Diákok, katonák, munkások, polgárok.

Magyarok, testvérek, ugyan mire vártok?

Fegyverbe mind, ki él, győz a forradalom.

Lelket felemelő szent, szabad hatalom –

győz a forradalom.

(Pálinkás Andor: Felkelő dal-1956)

28.

Az udvaron áll a „Rend” élő szobra.

Sötét alakját fény füröszti át.

S egy pillanatra lelkéről lemossa

a szorító, szürke egyenruhát.

Önárnyékából fényre lép az ember,

szólna is már, és lehullna a fal.

Nézd, juhászbottá szelídül a fegyver.

Faluról indult mosolygó magyar.

(Tollas Tibor: Az őr)

29. (aláfestő zene: Misztrál - közben a kiterített lyukas zászló köré mécseseket helyeznek a gyerekek)

30. (a tanulók vissza-visszanézve lassan kisétálnak a színpadról, kezükben hosszú fekete szalag van, melyet maguk után húznak)

Anyánknak, apánknak minden jó barátnak

intünk egy utolsót s neki a határnak.

Vérző magyar hazánk talán sosem virrad...

...Záhony – „felé mutatott egy halovány csillag”, –

talán sosem virrad.

31.

Budai hegyekből hideg szelek fújnak,

felkelő bajtársam, induljunk az útnak.

Ám előbb esküdjünk, esküdjünk az égre,

hogy majd visszajövünk, valamikor végleg,

esküdjünk az égre!

32. ÉNEK

Elindultam szép hazámbul…