MÁRCIUS 15-ei MŰSOR
2013
1.
E dobogón roppant neved köszöntöm
Petőfi Sándor, én, az új poéta
szegényes kincsem lábadhoz öntöm,
s hívom emléked, mely ma újra néma.
Szóljon neked, ki biztos erő vagy,
e tétova és új-ideges ének,
s halld meg szavát a szomszédból jövőnek,
az alföld árva, koldus gyermekének.
2. ZENE: Dinnyés József-Utassy József: Hurrá!
(a zene alatt bevonulnak a szereplők, fejük fölött, két kezükben hajlított barka ágat tartva, amit letesznek maguk mögé)
3. Petőfi Sándort megszemélyesítő szereplő
- Úgy gondolom március eleje volt, mikor reggel öltözködés közt
Mátyás meglátogatott.
- Tudod-e, mi a legújabb újság? – kérdé.
- Mi?
- Forradalom Párizsban. Lajos Fülöp lemondott a párizsi gróf
javára.
A reá következő nap reggelén, éppen mikor kimenni készültem,
megint benyit hozzám.
- Tudod-e, mi a legújabb hír?
- Talán, hogy a tegnapi nem való.
- Óh, nem! Lajos Fülöp és egész családja menekült, a
köztársaság kikiáltatott, ideiglenes kormány alakíttatott.
4. narrátor (1.)
Kossuth a pozsonyi országgyűlésen összefoglalja a nemzet fő követeléseit.
5. narrátor (2.)
Pesten a fiatalok elkészítik a 12 pontot, és megkezdik a rákosi gyűlés szervezését.
6. narrátor (3.)
Petőfi megírja a Nemzeti dalt. Bécsben forradalom tör ki.
7. narrátor (1.)
Egész Európa forrong. De mit tesz eközben a magyar nemzet?
8. ZENE – TÁNC
Kormorán: Húzd a harangot!
9.
Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Viszket-e úgy egy kicsit a nyakatok?
Új divatú nyakravaló készül most
számotokra, nem cifra, de jó szoros.
10.
Tudjátok-e mennyit kértünk titeket,
hogy irántunk emberiek legyetek?
Vegyetek be az emberek sorába,
rimánkodott a szegény nép, s hiába.
11.
Állatoknak tartottátok a népet.
Hát, ha most, mint állat fizet tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat bennetek,
s körmét, fogát véretekkel festi meg?
12.
Hanem mégse! Atyafiak, megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek őnáluk!
Isten neve után legszentebb a Nép neve,
feleljünk meg becsülettel nékie!
13.
Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk,
hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk,
s örömében mindenható kezével
fejeinkre örök áldást tetézzen!
14. Petőfi Sándort megszemélyesítő szereplő
Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, menjen Jókaihoz… Én meg hazamenvén előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában…
- Micsoda nap van ma?
- Szerda.
- Szerencsés nap – mondám – szerdán házasodtam.
15.
A Pilvax kávéházból indultak.
16.
Délután háromra gyűlést hirdettek a Múzeum térre.
17.
A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt össze.
18. ÉNEK: Nemzeti dal – zenei alappal
19.
Égszakadás…
Belevész minden szerelmi ének…
A nagy dalosnak gondja más:
Országok égnek, alapja ing a mindenségnek.
Világok rengnek, tűzcsóvás csillagok kerengnek.
Itt az idők teljessége!
Lobog a lantos lázban égve:
egy gondolat, mitől remeg,
ágyban, párnák közt halni meg.
Ne ily halált! Ne ily halált!
Érzi szeltét vad vérzivatarnak,
harsog hangja a Talpra magyar-nak,
s a magyar talpra állt.
Világszabadság ez a kezdet,
de változik a szó hamar.
Mi a világ, ha nincs magyar!
20.
Magyar szabadság! Magyar nemzet!
Hitvány, ki mást akar!
Hí a haza! Isten veled!
Szép ifjú hitves! Félre lant!
Kardot ragadt. Repült, rohant.
A háromszínű szent jelet
követte hősül ott, ahol
acéli zörejben,
ágyúdörejben
füstöl, tüzel, zakatol
a harci pokol.
21. TÁNC - ZENE: SZATMÁRI VERBUNKOS
22.
Magyar történet múzsája,
vésőd soká nyugodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
vésd föl ezt a nagy napot!
Nagyapáink és apáink,
míg egy század elhaladt,
nem tevének annyit, mint mink
huszonnégy óra alatt.
23.
Csattogjatok, csattogjatok,
gondolatink szárnyai!
Nem vagytok már többé rabok,
szét szabad már szállani.
Szálljatok szét a hazában,
melyet eddig láncotok
égető karikájában
kínosan sirattatok!
24. Petőfi Sándort megszemélyesítő szereplő
Oh szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életű e földön!
Rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!
25. ZENE – TÁNC: HARANGOK TÁNCA (mezőségi)
26.
Egy a pálya, egy a végcél:
élet, vagy dicső halál.
Fel, fel a nagy küzdelemre!
A sorompó nyitva áll.
Zászlónkon a szent jelige:
csak az boldog, aki küzd.
Ki még most is tántorogna,
annak többé nincsen üdv.
27.
Függetlenség! Ez a jelszó,
és szabadság a nagy cél:
teljes független szabadság.
Nem kell semmi, ami fél.
Zárt üvegházban tengődve
a szabadság nem tenyész:
élet vagy halál jöjjön ránk,
csakhogy légyen egy egész.
28.
Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
emberfejekkel labdázott az égre,
emberszívekben dúltak lábai.
Lélegzetétől meghervadt az élet.
A szellemek világa kialudt,
s az elsötétült égnek arcain
vad fénnyel a villámok rajzolák le
az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
szétszaggatott népeknek átkai
sóhajtanak fel csonthalmok közül;
és a nyomor gyámoltalan fejét
elhamvadt várasokra fekteti.
29.
Magára hagyták, egymagára
a gyáva népek a magyart.
Lánc csörög minden kézen,
csupán a magyar kezében cseng a kard.
30.
1849. augusztus 13-án a magyar honvédek Világosnál letették a fegyvert.
31.
Szikláról nézem kis népünk jövőjét.
Reménytelen vagyok, - miért hazudnék?
Utolsó emelkedésünk az árban,
óh, március, csak azért tornyosulsz már,
hogy rólad még tisztábban
és még messzebbre lássam,
mi partjainkról az örvénybe szédült,
mit a vetésből visz már piszkosult ár
és vinni fog. Mert mi is csak beszéltünk.
32.
Az én népem neve: magyar.
Jelünk: piros-fehér-zöld.
Hogy én magyar gyermek vagyok,
engem büszkeséggel tölt.
Az én hazám: Magyarország.
Bölcső helyem, otthonom.
Gyarapítom, vigyázok rá,
tönkre tenni nem fogom.
Az én édes anyanyelvem
édesanyám bízta rám.
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem, kis hazám!
33. ZENE: Bródy J.-Koncz Zs.: Szabadnak születtél
Bródy János: Szabadnak születtél
Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád.
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát.
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet.
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed.
Itt fogadtad szívedbe az írást és a gondolatot.
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod.
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák:
- Keress magadnak máshol hazát!
Ne törődj vele, hogy mit mondanak!
Az vagy, akinek tartod magad,
még akkor is, ha szembe fúj a szél!
Ne törődj vele, hogy mit mondanak!
Az vagy, akinek tartod magad.
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél!
Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek!
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed!
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked,
a nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed.
Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet,
de ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket!
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár!
Érted is szól a harang már.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak!
Az vagy, akinek tartod magad,
még akkor is, ha szembe fúj a szél.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak!
Az vagy, akinek tartod magad.
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél!
Sose feledd, hogy szabadnak születtél!